Ivan igluja és leszállópálya

Téma: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-10, 15:46

A parttól kétszáz méterre található ez az iglu, és a hozzátartozó leszállópálya. A leszállópálya ötven méter hosszú, egyenes, nagyjából teljesen vízszintes, simára lapított hófödte kis országúthoz hasonlító akármi, ami fentről is élesen elkülönül a többi résztől, így meg lehet találni, persze ha az ember tudja, hogy ezt kell keresnie.

Az iglu pedig egyáltalán nem látható, és nem tudni hogy hol van... legalábbis majdnem. Vékony füstcsík kanyarog felfelé a levegőbe, ahogy az iglukban szokásos kis tűzrakás széndioxid, és koromtermelése távozik a levegőbe. Maga az iglu egy két méter sugarú félgömb, jégből készült téglákból, bent pedig a fekvőhelyeken, és a tűzrakáson kívül némi élelmiszer van, meg állati bundák.
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-10, 15:54

Ahogy egyre jobban északnak megyünk, egyre jobban lehűl a levegő, szerencsére van ülésfűtés a motoron, de azért iparkodjunk. Köbö két óra utazás után a trópusoktól egészen az északi sarki kontinens partszakaszáig eljutottunk... kicsit körözök, de igen hamar megvan a leszállópálya. Maga a leszállás elég sima, hogyha az embernek egy lebegő motorja van, de viszont vége a fűtött üléseknek, és a menetszél nyújtotta örömöknek, nameg a panorámának.

-Ha valaki hányni akarna, akkor válasszon magának egy szimpatikus hóbuckát, és ne sajnálja...

Hát igen, el is felejtettem megkérdezni, hogy vannak-e tengeribetegek. Legközelebb óvatosabb leszek... aztán, ha mindenki megvan, akkor...

-Iparkodjunk, mert elég hideg van már most is, és lesz ez még ígyse! Nos, itt az iglu bejárata, akkor menjünk be...

Előreengedek mindenkit, majd én is bemegyek az igluba. Nicsak, Ivan már javába falatozik...

-Cső Ivan!

Köszönök neki, többre már nagyon nincs lehetőség ebben a szűk kis igluban... hát igen, ha ketten vagyunk, akkor tágas, de most hirtelen egy csöppet többen vagyunk... sebaj, ha mindenki leül a tűz köré, akkor így is elég jól elférünk.

Jajj, tudtam, hogy Gilbert nem tartja a tervet! Arról volt szó, hogy segítséget hoz, nem egy rakás ismeretlent... najó, biztos megőrültem, de hát most dobjam ki őket a hidegbe? Aztán meg ki tudja, talán még tényleg a segítségünkre is lehetnek...

-Üdv az érkezőknek. A nevem Ivan Pretyakov, és én vagyok a nyolcadik építő, nameg az első ember ezen a kontinensen. Vegyetek bármiből bátran, mondjuk csak állathús van, némi gyümölcslé, azt nem azonnal elfogyasztani, kell a skorbut ellen, na meg ott vannak az állati bundák, ha esetleg valakinek kell egy kicsit melegebb ruha, és ott vannak a sarok... igluban nincs is olyan, hogy sarok... szóval ott vannak a különböző vágó, tépő, szabdaló, mérő, és mindenféle eszközök, tulajdonképpen bármire.
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-10, 17:10

Egy kicsit össze kellett húznunk magunkat de végül Lily is felfért a légi járműre melyet magamban keselyűnek neveztem el mivel még rendes nevét nem hallottam. Még szerencse hogy csak a laptopom van a táskámban mert ha az enyém is annyira tele lett volna mint a többieké akkor elégé szűkösen fértünk volna el. Aztán amikor beindult a jármű és megrázkódott gyorsan megfogtam az első olyan dolgot amit csak megtudtam fogni aztán mivel ez Johanne karja volt a kezem tovább vándorolt az előttem lévő vasrúdba amit az utazás végéig el se engedtem.
- Bocs. - Mondtam Johannek majd az elkövetkező két órában meg se szólaltam. Leszámítva ha kérdeztek valamit mert akkor válaszoltam rá. Csak bámultam a kék eget és élveztem a menetszelet ami elégé furcsa mert valójában kényelmetlennek kellett volna lennie. És az ülés fűtés sem volt valami jó ötlet mert így sokkal nehezebben szoktam meg az egyre jobban lehűlő levegőt. Menet közben azon kezdtem el gondolkodni hogy vajon Gilbert miért nem válaszolt az emlékezetével kapcsolatos kérdésemre amire még Johanne is kíváncsi volt nem csak én. *Vajon mit titkol előlünk... Hmm... nm tetszik nekem ez az alak valamit nagyon titkolni próbál. És azt hiszem pont ezzel kapcsolatos a dolog. Na de ameddig a többieken nem látom hogy aggódnának addig én se fogok feleslegesen. De azért ne márt óvatosnak lenni vele.* Amikor megérkeztünk és Gilbert leállította a motort kész felüdülés volt hogy már nem volt bekapcsolva a fűtés és így végre az első pár hűvös szellő lehűthette a valószínűleg izzó hátsó felemet. Lehet hogy a többieket nem nagyon érdekelte vagy érezték rosszul magukat emiatt de nekem elégé vékony nadrágom volt így az gyorsan átforrósodott. A 4 utas közül én voltam az első aki lejött a motorról részben azért mert szinte semmi cuccom volt és részben azért mert lekellett hűtenem magam. Ezután visszafordultam a többiekhez hogy segítsek nekik leszállni de addigra már ők is a földön... helyesbítve hórétegen voltak. Aztán kezdetem úgy érezni hogy egy kicsit fázok ami nem csoda hiszen rajtam nem volt kabát és elégé hűvös volt azért. Aztán elindultunk egy iglu felé. Helyesbítve az egyetlen iglu felé. Lehet hogy csak azért van mert minden fehér errefelé de nem láttok több iglu-t és az bizony problémákat fog okozni. Mikor a bejárathoz értünk megálltam.
- Hölgyek előre. - Mondtam majd miután megvártam hogy a többiek bemenjenek én is bementem. Ott egy férfi várt minket ahogy Gilbert mondta. Elégé szűkösen voltunk ebben a kicsi építményben de miután leültünk a tűz mellé már tágasabbnak tünt. Jobban megnézve észrevettem hogy az iglu televan felszereléssel. Élelem és víz, szerszámok, ruhák. Minden ami csak kell. Ivan bemutatkozott és mondta hogy akármi kell azt nyugodtan vegyünk na de persze csak mértékkel. Ezután megragadva elsőként a szót bemutatkoztam neki.
- Üdv. Adun Torridas vagyok és én vagyok a... Nem tudom hanyadik ébredő de azt tudom hogy fél éve vagyok ébren. Technikus vagyok. Ha elehet én majd elvennék egy álatt bunádt meg pár eszközt hogy csináljak magamnak egy kabátott mert egy kicsit hűvös van odakint.- Ezután megvártam hogy a többiek is bemutatkozzanak. - Lenne pár kérdésem. Előszöris egészen pontosan milyen expedicióról lenne itt szó? Gilbert ugyan is egy expedíciót emlegetett.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-11, 07:18

Csak tudnám ki franc csinálta meg úgy a NOÉ számítógépét hogy a lényeges információk közül csak párat oszt meg az emberrel. Pl azt hogy tengeri beteg. Megszervezett kitörésként kiugrok a légi motorból, majd megcélzom az egyik hóbuckát ahogy Gilbert mondta. Az az nap reggeli gyümölcs, és gavranhús már ott zöldel a hóbucka peremén. Szerintem a hanghatások nem lehetnek valami kellemeset az ismerőseimnek.
Majd én is elindulok az Iglu felé a többiek után. Egy kicsit szédülök, meg olyan üresnek érzem a gyomrom. Majd belépek az igluba, és az a bizonyos Iván üdvözöl minket. De én lehuppanok, és bocsánatkérően hümmögök. Aztán megszólalok.
- Üdv én meg James Weltman vagyok. Én se tudom hanyadik ébredő. - mondom neki, és rögtön a tárgyra térek. - Miért hivtál ide minket?
Majd meglátom a gyümölcslevet, és eszembe jutt hogy valahogy pótolnom kellene a folyadékot, amit a savköpéssel elvesztettem, és töltök magamnak.
- Szép kis kégli.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-11, 09:24

//Előzmény: A Citadella-kontinens: A peremvidék: A peremvidék házai//

- Semmi baj – mondtam Adunnak, amikor belém kapaszkodott.
Fogalmam sincs, hogy mennyi ideje mehettünk, csak az kezdett feltűnni, hogy lassan egyre hűvösebbé vált az idő. Most az volt-e az ok, hogy északnak mentünk vagy rátett-e az is, hogy magasan voltunk, meg, hogy az idő is telt. Az észak egészen bizonyosan. Nem szólaltam meg az úton, hacsak nem szólt hozzám valaki, de inkább csöndesen nézegettem és gyönyörködtem a tájban. Meglepően hamar értünk fel egészen a falutól ide északra ezen nagyon meglepődtem. Kimásztam a szilárd talajra, amikor végre megérkeztünk, mély levegőt vettem a hideg levegőben, ami szinte már-már fájdalmas volt, annyira hideg volt. Köhögni kezdtem tőle, örültem, amikor végül Gilbert utat mutatott az igluba.
Előre mentem, bent a legnagyobb meglepetésemre még valaki ott tartózkodott, akkor ő lehetett az, akit emlegetett lent a faluban. Mikor mindenki bent volt be is mutatkozott, szóval a nyolcadik ébredő.
- Johanne Laursen, fogalmam sincs, hogy hányadik ébredő – mondtam. – Szerintem négy órája sincs még, hogy felébredtem. És én magam is régész lennék, akárcsak Gilbert.
Körbepillantottam a „lakásban” legalább ha a téli kabátom kevés lesz, akkor lesz mit felvenni, áram nincs, szóval lehetséges, hogy a laptopot teljesen hiába hoztam el… mindegy valahogy csak meg lehet oldani.
- Engem is érdekelne, hogy mi az, amit itt találtak, ami az itt lakóknak… nem fog eszembe jutni a nevük… egység talán… nem tetszene.

//Bocsi a kezem a végére már megint szétment... aucs//
_________________
A múlt tükrébe nézve más szemmel nézünk a jövőbe...

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-11, 11:39

Szóval új érkezők... James-ről még Gilbert mesélt, hogy ő szabadította ki a faluból egyszer, hát rá is ment a bal keze... a kénsavra. Van még Adun Torridas, ő fél éve ébren van, szóval ismeri a járást a faluban, és környékén... és ez a Johanne, aki szintén régész, mint Gilbert. Négy órája van ébren, és máris tudja, hogy régész? Nekem egy egész napba telt, mire felfogtam, hogy Ivan vagyok...

-Üdv, Miss Laursen, Mr. Torridas, Mr. Weltman... nem is kell számon tartani, hogy ki hanyadik ébredő. Mindenesetre mi Gilberttel gyakorlatilag a kezdetektől ébren vagyunk... akkor így üdvözlöm a csipet-csapatot az északi sarkon. Fogalmunk sincs, hogy ki hogy hívja ezt a kontinenst, de mi Fagyhalálnak kereszteltük el, mert eléggé híján van az életnek, látszólag. Néha lehet látni egy ilyen északi sarki féle Morrakot, meg pár dzsungelállat sarki verzióját...

-Jah, ebből azt a következtetést vontam le, hogy régen a Fagyhalál és a Citadella kontinens egybe voltak. Ritka az, hogy ilyen állatok ennyire távol ennyire hasonlítsanak... még a Földön is volt a Pangea nevezetű őskontinens, tudjátok, amikor még minden egy nagy kontinens volt, és az élet határtalanul szét tudott terjedni. Nos, a fagyhalálon alig van élet, viszont makacsul ragaszkodik a jelenlétéhez... a legváratlanabb helyeken találunk növényeket, vagy épp állatokat... múltkor a két fokos vízben láttam úszkáló halakat, egyszer pedig egy olyan növényt találtam, ami kifejezetten a jég belsejében szeret élni, és...

-Legyen elég Gilbert. Nos, egy egyszerű bevezető kérdéssel fogom kezdeni, és hamarosan kitérek arra, hogy tulajdonképp miért is vagyunk itt. Ki mit tud az Egységről? Ja, és Mr. Torridas, nyugodtan vegyen minden szerszámból, itt a sarkon nincs helye fukarkodásnak. Sajnos állati bundából nem lehet igazán kényelmes ruhákat faragni, de ilyen a sarkkör... nehéz.
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-11, 17:04

- Hmm... Nem túl bizalom gerjesztő név... De tekintve hogy milyen hideg van oda kint azt hiszem illik rá ez a név. Olvastam valamit a Pangeon ős kontinensről a Noé adatbázisában de semmi konkrétat róla. Ám ha azt vesszük hogy az Egység milyen fejlett akkor azt hiszem feltételezhető hogy pár száz millió éves már ez a bolygó és ez alatt elmozdulhattak a kontinensek. - Ezután Gilbert kérdése egy kicsit meglepet és aggodalommal töltött el. *Azt hiszem az lesz a legjobb ha inkább nem mondom el még hogy mit tudok az Egységről. Ki tudja mihez kezdenének vele vagy velem. Az is lehet hogy így akarják kiszűrni a lázadókat.*
- Nem baj hogy nem lesz annyira nagyon kényelmes. Amíg nem fagy le a karom addig eltűröm hogy egy kicsit kényelmetlen. Majd a beszélgetés után meg is csinálom. Nos én pont akkor ébredtem fel amikor a bolygóközi háború utolsó és tudtommal első csatája zajlott. Elégé rossz érzés volt a lövészárokban sétálgatni fegyver és információk nélkül de végül csak megmaradtam. A csata után az egység többet nem szólalt meg így nem tudtam meg róla semmi konkrétumot csak azt amit a többiek mondtak el. Sajnos hamar eltakarították a roncsokat még az előtt hogy megnézem őket úgy hogy gyakorlatilag nem tudok semmi biztosat róla. Sajnálom. - Ezután James-re néztem pont a szemébe egy pár pillanatig addig míg észre nem vette. Reméltem megérti hogy ezzel azt akartam jelezni hogy ne árúlja el hogy egy tripodot sikerült megvizsgálnom. Ezután hagytam hogy a többiek is elmondják azt amit tudnak bár a lányokon csodálkoztam volna ha tudnának valamit hiszen ők még csak most nem rég ébredtek fel. Ám James tudhat bár ha okos akkor azt teszi amit én és nem árulja csak úgy el elvégre még ő sem tudhatja hogy mit kezdenének ezek az emberek vele még akkor is ha ismeri Gilbertett.
- De titeket miért érdekel ez? És mi köze van ennek ahhoz hogy ide jöttünk mert gondolom nem csak a hírekre vagytok kíváncsi.

//Nem kellett volna megvárni amúgy Lily-t?//

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-11, 22:45

- Ah értem, azt hittem, hogy szokás errefelé mondani, hogy ki hányadik, mert eddig mindenki megtette – szabadkoztam és éreztem, hogy elvörösödök a hideg ellenére még jobban. – Amúgy ha kérhetem Johanne, fogalmam sincs, hogy régen hogyan hívtak így maradjunk ennél… vagy Gilbert esetleg meg tudja mondani, hiszen ismert még a Földön.
Érdeklődve hallgattam először Ivánt, majd pedig Gilbertet az elméletekről, hogy mi is lehet ez a kontinens. Érdekesnek hangzott, egyre jobban örültem, hogy eljöttem az útra. Úgy éreztem, hogy ez a kíváncsiság a régi énemből fakad, vagy, talán ha emlékeznék arra, amit olvastam, akkor még jobban fel lennék lelkesülve ez ügyben, nem mintha már most nem lettem volna. Szóval az állatvilág valamilyen szinten közös azzal, ahonnan jöttünk. Pangea? Mintha igen… olvastam a földtörténeti koroknál a laptopon.
- Pangea elmélete szerintem itt is tökéletesen helytálló lehet, végül is úgy a logikus, ha egy helyre tömörülnek az anyagok és ott szilárdulnak meg… legalább is a földtörténet szerint, amit a laptopon olvastam ez derült ki.
Az Egységről? Nem sokat, amennyit a számítógépben olvastam… még soha sem láttam őket, rajtam kívül pedig mindenki más egészen biztosan.
- Semmit, azon kívül ami a Noéban volt – mondtam. – Hogy miért Adun? Ez lehet a legnagyobb történelmi felfedezés, amit találhatunk itt, ha van itt valami… legalább is azt hiszem, hogy így kellene mondani. De lehet, hogy ez csak az én lelkesedésem, de fogalmam sincs, hogy honnan – mondtam és megint elvörösödtem.
Nekem is sikerült a legelső pillanatban vadidegenek előtt idiótát csinálnom magamból, vagy én mindig ennyire lelkes voltam? Jó lett volna tudni.

//3-n fértek a motorba amúgy Gilberten kívül, így Lily nem tudott első körben jönni asszem.//

_________________
A múlt tükrébe nézve más szemmel nézünk a jövőbe...

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-12, 09:37

James nagyon éhes volt ezért gyorsan rávettete magát húsra. Nem tudta milyen állatból származhat, ezért nem volt bűntudata. Mint egyszer amikor mióta húst evett, és nem tudta hogy az ő húsuk, és még annak idején az egyik példányt sikerült kézből etetnie a dzsungelben.
És aztán azt mondta rá hogy csirke, majd a többiek azt mondták hogy mióta. Két hétig nem tudott aludni, és nem mert a mióták szeme elé kerülni.
Aztán Gilbert előadja az Arreti Pangea elméletét. És Johanne is hogy szerinte ezért hasonlit a Fagyhalál kontinens állatvilága a Citadella kontinenséhez. Na én erre felkaptam a fejem.
- De szerintem ez a szétvállás nem történhetett régen, hiszen itt csupán a Citadella kontinens állatvilágának hideg éghajlathoz szokott alfajai vannak. Nem pedig külön fajok. Tehát nem történhetett tízezer évnél régebben. - Majd miután furcsának hathat az én kis földrajz, és biológia előadásom csak ennyit mondok. - Csak úgy jött.
Aztán Ivan vesszi át a szót, és az Egységről kérdez. Na témánál vagyunk. És Gilbert csak miattam odadobta a bal kézfejét.
Senki sem tud semmit. De én felállok, és elmondom amit eddig megtudtam.
- Szóval fél évvel ezelőtt a csata éjszakáján egy Adam Deckard által vezettet kis csapat amibe én is benne voltam felderített egy a csata közben lezuhant űrhajót. Benne egy energialény volt, egy qualm. Én megkérdeztem hogy miért támadták meg az Egységet. És elmondták hogy kihasználnak minket, és rengeteg titkuk van. Meghogy éppen, és egészségesen kellünk nekik. És hogy valamikor megritkitotta őket valami ronda kór. És ezért bújnak a robotjaik mögé.
Mondom ezt annak idején a tripodoktól tudtam meg...
- Miért kérdezed ezt Ivan?

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-14, 13:44

//Tudom, nem sok, de legalább nem rám kell várni... //

Egész úton át lenyűgözött a táj. A Földi képek jutnak eszembe, s ahogy látom, hogy változik a kép, a legkülönfélébb éghajlatok jutnak eszembe...

S mindet átérezni... Brrr....

Kezd hidegebbé válni. De az öltözékem meleg, remélem, nem fogok fázni. Egész idő alatt kapaszkodtam, valakibe... És egyre jobban elgémberedtem. Végre vége. Leszállok, tántorgok picit, majd elindulok a többiek után az igluba. Olyan vagyok, mint az árnyék. Nem is tudok semmit, és különben is, úgy csinálok, mintha nem lennék. Úgy sem vagyok egy feltünő figura. Megbújok és hallgatok.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-15, 14:52

-Nos, ha igazán senki nem tud semmit... a Q'ualmok érdekesek, de az egyik szemtanú elmondta nekem a dolgokat. Szóval, ha senki nem tud semmit... akkor azt hiszem, nekem kell beszélni az Egységről. Na, meg Gilbertnek... Gil, meséld el a Noé eredeti tervét, te ezt jobban tudod... addig iszok egy kis fűtőanyagot. Van Arreti gyümölcsből készített vodkám, ha valaki bírja az alkoholt...

-Nos, amire mindannyian emlékszünk, vagy nem emlékszünk... de én legalábbis biztos emlékszem, hogy a Noé űrhajó eredeti programja az volt, hogy megkeresi az első életre alkalmas bolygót, és leszálljon rá, és kialakítsa az emberi civilizációt. Válogatott értelmiségieket, művészeket, technikusokat, és egyéb olyan embereket vettek fel a hajó listájára, akik a legjobban újra tudják építeni az emberiséget, és hasznos tagjai lehetnek az Új Föld, avagy Terra Nova, az AIM-nál így hívták... szóval a Terra Nova világának.

Ivan egy jó nagyot húzott az üvegéből, amíg Gilbert elhadarta a saját mondanivalóját, majd átvette a beszélgetés fonalát.

-Mivel elég jó ideje vagyok ébren, ezért jó sok információval rendelkezem a dolgokról. Először is... észrevettétek, hogy nemhogy nem a legközelebbi alkalmas bolygót kerestük meg, hanem egyenesen átrepültünk egy másik galaxisba? A Noé szerint 3,25 millió fényévre vagyunk a saját napunktól, nem vagyok egy nagy csillagát, de azért remélem, érzitek, hogy ez egy csöppet nagy távolság. Volt alkalmam egy rövid ideig belepillantani a Noé aktáiba... nem az alapján válogatták az embereket, hogy ki milyen szellemi, vagy fizikai tulajdonsággal rendelkezik... csakis az volt az egyetlen mérce, hogy fizikailag egészséges legyen az illető. Másrészt, ki járt már a városban? Gondolom, még senki, de az elmondhatom, hogy üres. A magukat Egységnek nevező állítólagos jótevőink egyáltalán nincsenek a városban, kivéve abban az egy központi épületben. Személyesen még senki sem találkozott velük, csakis robotokon keresztül érintkeztünk velük... elég sok elméletet szültem azzal kapcsolatban, hogy erre mily módon kerülhetett sor, és gyártottam az összeesküvéseket, de mindegyik összeesküvésem megdőlt... egészen pontosan két nappal ezelőtt. Ugyanis találtunk egy várost, itt az északi sarkon. Egy Egység várost... ez is teljesen kihalt, de itt még robotok sincsenek, sőt! Senki sincs. Az eszközök nagyrésze működésképtelen, a város energiaellátása egy százalék körül lehet... és ez lenne az expedíció lényege. Hátha ki tudunk valamit deríteni ebből a romvárosból, hogy tulajdonképp akkor most mit, és miért, és hogyan...
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-15, 17:31

- Nem vagyok egy alkoholista de egy kis ideig bírom a piát és elégé szomjas is vagyok tekintve hogy reggel óta nem ittam semmit. Szóval egy kis adagot szívesen elfogadnék. - Mondtam Ivan-nak majd utána folytattam .- Nos az egységről tényleg nem tudtam semmit de azt lehet tudni hogy szándékosan jött ide a hajó. Állítólag egy meteorzáporban megsérült a hajtómű és azért kellet kényszer leszállást végrehajtani ami véletlenül pont egy elhagyatott falu mellett történt meg és véletlenül egy pont egy olyan bolygón ahol ilyen fokú intelligens élet van. Ez még meg is történhetett vonal. De én fél éven át a hajóban laktam. Nem térképeztem fel teljesen és az adatbázisát sem sikerült feltörnöm csak néhány adatott nézhettem át de azt már kívülről is lehet látni hogy egy két horpadáson kívül semmi baja a hajó testnek bele értve a hajtóműveket is. Az nem volt véletlen hogy ide jutottunk. És ha jól értem a dolgokat akkor ti 2 napja megtaláltatok egy ősi Egység város mely romokban hever és csak 1%-os energia ellátsága van. Na akkor jó hogy eljöttem erre az útra. Nem fogok unatkozni az tuti. Bár ha engem kérdeztek nem kéne habozni mert valószínűleg hamarosan látogatóink jönnek. Szerintem ez az Egység nem ok nélkül temette a föld alá a várost és szemmel tartja azt .- *Egy régi egység város ez tuti hogy izgalomba hozza többieket is engem meg pláne. Végre hosszú szünet után ismét hasznát veszem annak hogy technikus voltam. Biztosra veszem hogy találok valami használhatót elvégre az az 1% csak valami és mivel ez egy város ezért akár valami nagy is lehet amit működtet.*

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-15, 20:59

- Nem köszönöm, inkább kihagyom – mondtam. – Fogalmam sincs, hogy mennyire szeretem egyáltalán…
Döbbenten hallgattam azt, amit a helyiekről, az Egységről mondtak, soha sem hittem volna, hogy ilyet fogok hallani. De akkor miért idáig jöttünk? Kizárt volt, hogy ne lett volna másik életre képes bolygó ott a Tejútrendszerben, a saját otthonunkban. Meg, az, hogy milyen ellentmondás volt Gilbert és Iván mondanivalója között. Nem volt fontos, hogy ki mit tud, csak az, hogy egészséges legyen az illető? Akkor mi célt szolgált ez az egész? Miért küldtek el minket otthonról egy új világra? Mit számít, hogy páran túléltük a Föld esetleges pusztulását? Mi volt az AIM igazi célja?
Még több kérdésem lett, mint korábban. Nem tudtam, hogy mit lehetne tenni, de bíztam benne, hogy eme expedíción kapok ezekre a kérdésekre választ, vagy legalábbis néhányra belőle. Szóval egy várost felderíteni, két régészünk már van, ez így jól indult. De akkor is, mondjuk észak, gépek, de azoknak mindegy lett volna. Annyira zavaros volt az egész, vagyis mostanra már még inkább.
- Iván, mit vár, hogy mit is fogunk ott találni, vagy éppen mit nem? – érdeklődtem.

//Bocsi, hogy rövid, de még mindig a kezem... Neutral

//
_________________
A múlt tükrébe nézve más szemmel nézünk a jövőbe...

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-19, 09:27

Persze azonnal elvettem a vodkát, mert még mindig vacogtam, és meghúztam. De a következő pillanatba a vodka a szönyegen landolt, és csak annyit mondtam.
- Boccs. - Majd elkezdtem hallgatni hogy a többiek mit beszélnek, és eszembe jutt hogy a könyveimbe annak idején pont ezt írtam le. Csak az a nagy gond hogy egy könyv még hiányzik. Régen írtam valami tudományos-fantasztikus regényt, ami irdatlan nagy siker lett a Földön, és állítólag az AIM meghivott miatta egy partira. Itt kértek fel hogy menjek a mentőexpedicióval. Itt találkoztam elöszőr az apámmal.
Majd amikor Iván előadja a helyzetet miszerint mindenkinek csupán egészségesnek kell lennie.
- Hé fiúk akkor én miért vagyok a hajón. Ugyebár nekem asztmám van. De ezen a bolygón elég nehezen alakul ki egy ilyen roham.
Szólalok meg.
- De nem gond találtam rá gyógynövényt.
Majd szinte lehet hallani hogy az agyamban lévő fogaskerekek beindulnak.
- De mi van ez a vírus annyira megrontotta őket, hogy a torzulás generáciokon keresztül fennállt. Lehet hogy képesek áthelyezni a tudatukat egy másik testbe. Mi van ha ehhez kellünk nekik?
Kérdezem, és helytálló. Épen, és egészségesen kellünk nekik. Lehet hogy ezért...

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-22, 16:40

-Egészségetekre!

Mondom a két vodkaivónak, aztán folytatom a megkezdett beszélgetésünket. Érdekes dolgok, és részletek derülnek ki, de ez még mind semmi ahhoz képest, ami vár ránk, szerintem. Mégiscsak egy üres város az, amit találtunk...

-Nos, igen, a hajó relatív sértetlensége nekem is feltűnt. Szóval hogy mit fogunk találni? Fogalmam sincs, bár igazából az egyetlen dolog, amit keresünk, az a válaszok. Tényleg véletlen, hogy itt vagyunk, esetleg tudták hogy jövünk, vagy ők hoztak ide... kik azok a Q'ualmok, és mi közük az egészhez a dolognak... na meg korábban is lezuhant már ide egy űrhajó, abban meg nem Q'ualm volt, hanem valami egészen más... szóval vicces dolog. Errefelé egészen sok földönkívüli van... szóval a városnak csak az elejébe mentünk be. Ketten nem hiszem, hogy sok mindent találtunk volna Gilberttel...

-Na meg nem is akartuk eltitkolni a dolgot, mert ha választ találunk, akkor az mindenkire vonatkozik. Egyébként elfelejtettél szólni valamiről Ivan...

-Ööö... mi? Jah, igen. Van, vagy vannak Egységpárti emberek. Egyről biztosan tudok... Victor von Doom. Hogy most titkosügynök, beépített ember, vagy csak egy sz*ros patkány, aki eladta az emberiséget, azt nem tudom, de vigyázzatok arra, hogy mit mondtok neki. Meg az is lehet, hogy nincs egyedül... szóval óvatosan azzal kapcsolatban, hogy kinek mit beszéltek... hamarosan elkezd sötétedni, akkor indulunk. Van pár lámpa, akkor a meleg ruhák megvannak... fegyverünk meg nincs, és egy halott városhoz nem is kell szerintem nekünk.
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-25, 12:35

Érdeklődve hallgattam még mindig a beszélgetést, egyre jobban kezdtem elveszteni a fonalat, kik voltak azok a Q’ualmok? Róluk eddig még nem hallottam semmit, akárcsak a lezuhant másik hajóról sem. Érdekes dolgok derültek ki szépen lassan errefelé. A végén kiderül, hogy szándékosan erre a bolygóra hoztak minket és nem véletlen volt az, hogy ide érkezett meg a Noé, vagy ki tudja, ha már az ilyen vészterveknél járunk. De akkor is egy üres város volt itt, amit fel kellett fedezni. Feldobott ez a hír, de nem tudtam, hogy miért voltam ettől annyira izgatott. Talán a Földön is volt valami hasonló dologban részem már?
Igen egy ilyen felfedezés mindenkire kell, hogy vonatkozzon, legalább is így lenne logikus, de úgy éreztem, hogy volt ebben a mondatban valami, ami nem volt éppen a legjobban hangzó. És ekkor vette át a szót ismét Iván és hamarosan meg is kaptam a választ arra, hogy miért is. Szóval vannak olyanok, akik az Egységet favorizálják? Mondjuk, amit eddig hallottam róluk nem volt a legjobb. De, hogy ilyen súlyos lett volna a helyzet? Rossz volt ezt hallani.
Szóval akkor nem beszélek senkinek, amíg az itteniektől meg nem tudom, hogy biztonságos-e vagy sem. Oké, egy embert legalább tudtam, hogy neki nem lehet beszélni, mert ő biztos. Akkor ez így máris jobb volt, mint a semmi. Éjszaka? Ez nem vallott logikus lépésre, mégiscsak az északi sarkon voltunk…
- Miért pont éjszaka? Nem a nappal lenne a logikusabb?

//Bocs, hogy ennyi, de nagyon ideges vagyok.//
//Folytatás: A Fagyhalál-kontinens :: Hófödte földek: Szomorkás sztyeppék
_________________
A múlt tükrébe nézve más szemmel nézünk a jövőbe...

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-25, 14:55

A napok lassan lenyugszanak, és eltűnnek a horizonton, hogy átadják az eget a három holdnak és a csillagoknak. Leszállt az éj a Fagyhalál-kontinensre. A hőmérséklet -15 Celsius fok körüli. Ismét fagyos éjszaka elé néz a kontinens, mint mindig.

_________________
Adam Deckard és Güzmi - fehér
J.A.I.M.E.S. - sötétnarancs
Az Egység - halvány rózsaszín
Mesélő - égszínkék

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-11-26, 21:35

James elejtette az isteni nedűt tartalmazó üveget mely szét tört a jégpadlón ezzel megfosztva az arra irányuló vágyamat hogy még egyszer jól meghúzhassam. Figyelmesen hallgattam amit Iván mondott majd amikor ahhoz a részhez ért ahol azt említette meg hogy sok erre felé a földön kívüliek akaratlanul és felnevettem. Elvégre hihetetlenül messze vagyunk jelenleg a Földtől és az egyetlen Földi lény errefelé az ember... itt inkább mi vagyunk idegenek nem pedig a különböző lények.
- Bocsáss meg... hehe... csak.. na mindegy.. bocs folytasd. - Mondtam majd megvártam az előadás végét. Johanne kérdése jogos... Elvégre itt éjszaka nagyon hideg van és a látási viszonyok is elégé rosszak. Könnyen megtéveszthető lehet hogy akárhová világítunk csak fehérséget látunk egész addig míg a városba be nem jutunk. Másrészről viszont ha már bent vagyunk nem kell aggódnunk a hideg miatt mert mint mondták a város a föld alatt van. És így legalább az egységnek sem hagyunk időt hogy megjelenjen hirtelen és elkapjon minket. Minél hamarabb le kell oda jutnunk.
- Szerintem jobb ha minél hamarabb indulunk. Igaz így a sötétben sokkal hidegebb van és a látási viszonyok is elégé rosszak de mihelyst bejutunk a föld alá ez már semmit sem fog számtani. És így legalább időt is spórolunk. Amúgy sem láttam több iglut a közelben ebben meg így is elégé szűkösen férünk el. Véletlenül nem rendelkeztek néhány személyi kommunikátorral. Így ha eltévednénk odalent akkor is tudnánk egymással kommunikálni. És legalább az időérzékünket sem veszítjük el. A mélységben az is előfordulhat... legalábbis ezt olvastam... Hogy fegyverekre ne lenne szükség... hát.. nem tudom.. mint mondtátok a város 1%-os energia ellátással rendelkezik.. ez akár valamiféle biztonsági berendezés is lehet. Bár ennek elégé kicsiny a valószínűsége. – Végül leállítottam saját magamat.. egy kicsit már túlságosan sokat gondolkodtam hangosan és ez akár zavarhatta is a többieket. Érdekes volt mert általában ritkán beszélek ilyen sokat.. lehet hogy máris megérezhető annak a vodkának a hatása.. Nem hinném elvégre hála James-nek nem ittam belőle valami sokat.. Ez talán nem is olyan nagy baj így az expedíció előtt.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-12-01, 11:46

Véletlenül leejtettem az üveget, mert egy kicsit hideg volt, és persze az izgalom miatt is hogy indulunk. Vajon mit találunk abba a szellemvárosba? Lehet hogy kiderül hogy az Egység mit, és miért csinál? Lehet hogy módot találunk arra hogyan teremtsünk kapcsolatot a qualmokkal. Vagy az is lehet hogy fegyvereket találunk lent a városba, melyeket használhatunk az Egység ellen.
De amikor meghallotam hogy nem viszünk fegyvereket. Felnyújtom a kezem, és megszólalok. A vodka kezd átmelegíteni. Ez jól esik. Azt hiszem becsíptem.
- Bocs Iván, de mi van a városba bevette magát egy pár helyi állatfajta. - Mondtam. - Szerintem értelmes dolog lenne levinni valami fegyvert. Mert jobb ha feleslegesen visszük le, mikor azért fáj a fejünk később hogy miért nem vittük le. Érted?
Kérdezem az egykori katonától.
- Tehát vigyünk le azt javaslom.
Mondom a többieknek.

Téma: Re: Ivan igluja és leszállópálya 2008-12-02, 16:25

-Nem véletlenül megyünk éjszaka. Az északi sarkra se jöttünk véletlenül, de ez csak javít a helyzeten, hogy egy város is van itt. Így talán sokkal egyszerűbb dolgunk lesz...

Igen, pontosan tudom magamról, hogy egy bittel sem közlök többet a szükséges infónál, de akkor is, megvan a magam sajátos oka, hogy miért itt vagyok, vagyunk. A várost meg éjszaka a legjobb meglátogatni, mert... najó, talán ezt elmondom nekik is.

-A várost éjszaka látogatjuk. Így nem olyan feltűnő, mert a reggeli szelek elfújják a lábnyomainkat, napközben jórészt csak áll a levegő... meg ezer más előnye van még ezen felül is, szóval most megyünk, méghozzá azonnal.

Mondom elsősorban Johanne-nak, hiszen ő tette fel a kérdést, a többieknek úgy tűnik nincs gondjuk az éjszakával... vagy csak nem merték megkérdezni? Nekem aztán teljesen mindegy. Nos, Adun is érzi, hogy hol az igazság, úgyhogy a kérdés eldőlt... jó, tudom, kicsit úgy viselkedek, mintha valami katonai alakulatban mennénk, ezért elég finoman, de elmondom az álláspontomat. Nem törődök nagyon másokkal, elvégre mindenki önmagáért felelős elsősorban, de azért legyünk udvariasak...

-Persze nem kell jönnöd. Van élelem, és ruha elég, hogy a misszió végéig kibírd, de természetesen velünk is jöhetsz. Ahogy gondolod.

-Hát... személyi kommunikátorunk az nincs, úgyhogy kénytelenek leszünk együtt maradni. Technológiailag nagyon nem vagyunk eleresztve, mint láthatod, ritka kincs a bolygón, legalábbis az embernek. Általában az van, amit találsz, ezért a legtöbb cuccunk ilyen hand-made. Az iglut is két hét volt felépíteni, általában barlangokban aludtunk addig, de az meg az állatok miatt nem volt jó, hisz ők is keresik a biztonságot. Végül csak meglett... de hátha találunk a városban egyet-kettőt. Jha, és a várost egyenlőre Szellemvárosnak hívjuk, vagy a Városnak, de biztos van valami saját neve... az Egységet ismerve valami roppant fantáziátlan.

-Hát... akkor talán induljunk el. Hozok némi élelmet, vizet, és vizecskét az útra, Gilbertnél lesznek szerszámok... szóval próbáljunk meg együtt maradni, ne hagyjunk le semmit. Gyilkos egy környék ez, és egyenlőre nincs miért sietnünk... nem fog elszaladni a város. Inkább tartson egy órával hosszabb ideig az út, minthogy elveszítsünk valamit. Nos, én megyek elöl, Gilbert leghátul... rendezetlen sorokba fejlődj! Indulás!
_________________
Ivan Pretyakov - Fehér
Gilbert Bécaud - Acélkék
Mesélő - Vörös
A mesélő feladata az, hogy próbatételek elé állítsa a játékost. A játékosé az, hogy átjusson ezeken a próbákon... a karakteré pedig, hogy túlélje.