Jól van, nyugi... Ezek csak emberek, minden rendben. Leeresztem a fegyvereket.

- James, te ismered őket? Az ott Gilbert... aki elfutott?

Szóval Gilbert... Megjegyzem magamnak, de nem állom útját. Ha menni akar, hadd menjen. Mindenesetre fura, hogy eddig nem találkoztam vele... Aztán a nagydarab fickóhoz szólok.

- Semmi baj, barátom! Én Adam vagyok, Adam Deckard, ők pedig Kael és James velem. Te új ébredő vagy? Hogy keveredtél ide, a dzsungelbe? Csak nem te is be akarsz jönni... ebbe a monstrumba?

Ekkor szemügyre veszem a kinyílt ajtót. Sehol egy lélek, totális csend honol odabent, de amennyire meg tudom innen állapítani, a világítás működik... és ha eddig nem volt oxigén a fedélzeten, most már kell legyen, ha kinyílt az ajtó.

- Rendben... Feltételezem, nem véletlenül nyílt ki éppen most, éppen itt ez az ajtó. Hmm... Talán... meghívás? A fegyvereket egyelőre nem veszem újra elő... Legyünk barátságosak. Én előremegyek, ti maradjatok mögöttem...

Nem tagadom, a kíváncsiságom erősebb, mint az óvatosságom, így lassan elindulok befelé...

Odabent sok-sok folyosó kacskaringózik, de jóval kevesebb, mint a Noé-n, eltévedni itt nem nagyon lehet. A világítás és áram nagyjából működik mindenhol. A vezérlőterem előrefelé lehet...

(Nos, mivel senki nem írt, haladok tovább.)

Életnek egyelőre semmi jele... A fegyvereimen pihennek kezeim, de egyelőre nem rántom elő őket. Nem akarom eljátszani az utasok bizalmát, már ha vannak utasok...

Pár apróbb terem nyílik a főfolyosóról, mindet megnéztem, de egyikben sem találtam semmi hasznosat. Számomra teljesen ismeretlen, idegen tárgyak, eszközök, amikről még azt sem tudtam megállapítani, mi a rendeltetésük.

Nem emlékeztet arra a másik űrhajóra... Ez talán egy másik fajé lehet?

Aztán a főfolyosó végéhez érek, ami egy nagyobb terem felé nyílik. Talán ez lehet a vezérlő, minden kábelszerűség meg vezeték ide fut be. Ahogy közelebb megyek, a bejárati ajtó magától kinyílik.

- Nem semmi... Hahó? Van itt valaki...?

James és a nagydarab fickó szorosan mögöttem, Kael valahol lemaradhatott, amikor benyitok... és egy üres vezérlőpultot pillantok meg.

Itt-ott kis lámpák villognak, mindenfelé fura kapcsolók, szerkezetek, vezetékek... Teljesen idegen technológia, semmiről sem tudnám megmondani, micsoda. Sehol egy szék vagy egy asztal, csak a vezérlőpult a sok kis világító bigyóval, a földön meg fura, színes füst.

- Hát... itt nincs senki.

Elkezdek körülnézni, és közben mintha fura módon birizgálná a lábamat a füst... de nem merek inkább hozzányúlni semmihez. Egy sarokban nagy kupac energiakristályt fedezek fel. Na, ezeket legalább ismerem.

- Hát jó, fiúk, szerintem--

Nem tudom befejezni a mondatot, mert elakad a lélegzetem. A földön lévő füst elkezd egy pontba sűrűsödni, majd felemelkedik... és mintha egy alak rajzolódna ki belőle. Nincs rajta semmi, mégis... tudom, hogy minket néz. Ezt a gyanúmat igazolja az is, amikor megszólal, egészen embertelen, idegen hangján, ami visszhangzik a teljes teremben.

- Q'huaaait kh'uuua tiq'uaaa?

Úgy tűnik, a lény egyelőre nem érti, mit mondanak neki az emberek... de ekkor egy kicsit megváltozik benne a fény, majd minden ember furcsa, zúgó hangot hallhat a fejében. Aztán megszólal az elméjükben az idegen lény hangja.

- Így. Üdvözöllek benneteket. A nevem Q'uahhij. A q'ualmok fajának tagja vagyok, Ayhtros, a hatalmas energiafolyam része. Tudati kapcsolatot létesítettem veletek, így az agyatok egyből fordítja nektek a mondandómat. Remélem, nem bánjátok. Ha kommunikálni kívántok velem, csak gondoljatok arra, amit mondani akartok, és én is érteni fogom. Bocsássatok meg, hogy nem tudok Shoson alakba rendeződni... vagyis szilárd testbe, a ti nyelveteken. Nincs elég energiám hozzá. Az energiaszálaim gyengék... De ti, vakon járó Tresetherisek, el kell érjétek a test és lélek harmóniáját, a Lyasirosont... Ezért jöttünk... Nem háborúzni. A béke és harmónia hírnökei vagyunk.

Uhh... A fejemben ez a hang... nagyon rideg. De ennek a q'ualmnak vagy minek a hangja... megnyugtatóbb, kedvesebb, mint az Egységé...

- Köszönöm, Adam Deckard Tresetheris.

Mi...? Ja persze, hallja a gondolataimat... Ööö, nincs mit.

Nos... Megvárom, mit reagálnak a többiek...